A kávéházak eleinte valamilyen meglévő épületben létesültek: fogadók földszintjének egy részét alakították át erre a célra (ha egyáltalán szükség volt bármiféle átalakításra), vagy pedig egyszerűen egy városi házban, eredetileg boltnak, netán lakószobának tervezett helyiségekben kaptak helyet.
Általános gyakorlattá vált, hogy a fogadók kapujától jobbra és balra az egyik oldalon étterem, a másikon kávéház volt, s ezekbe nemegyszer az utcáról és az udvarról (vagy a kapualjból, előtérből) is be lehetett lépni. Később, a 19. század végén vált általánossá az L-alakú alaprajz, ahol a tér egyik része a biliárdozókat, a másik a beszélgető, étkező vendégeket szolgálta.
A kávéházi kert Pest-Budán az 1830-as évektől telepszik ki az üzlet elé az utcára vagy egy üvegezett, veranda-szerű toldalékba. A régi képeken gyakran a ma is használthoz hasonló, színes ponyva árulja el, hol volt az épületben a kávéház.
Egy 1815-ös hirdetésből értékes adatokat tudhatunk meg arra nézve, hogy milyen helyiségekből állt egy efféle komplexum:
"Pesten az új városban (= Lipótváros), az egyik forgalmasabb utcában, közel a nagy piachoz van egy sarokház, melynek alsó részét a tulajdonos kávé- és vendéglő-házzá akarja változtatni. Állna egy nagy biliárd-szobából, egy tágas ebédlőből, egy nagy konyhából, a kávésnak lakására két szobából, egy tágas éléskamrából, 8-10 ölnyi tüzelőfának való színből és 100 akó borra való pincéből. Akinek e szép helyiségeket bérbe venni s a belsejét kedve szerint kialakítani szándéka volna, jelentkezzék az újság írójánál."
A kávé Magyarországra vezető útja különösen tekervényes volt – először a törökök hozták be, de velük együtt el is tűnt, hogy alig néhány évtized múltán másodszor is felbukkanjon, immár Nyugat felől, s megkezdje végleges térhódítását.
A százötven esztendei török hódoltság idején szép számban működtek kávéházak magyar földön. Vüdsúdi Mehmed (†1643) Budavár dicsérete című költeményében ezt írja:
"Olyan szép Budavár, mint maga Isztambul,
[...]
Ha kávéházba mégy, költők társasága
[...]
Bölcsei, mint a cukorszavú papagáj,
s a költői olyanok, mint a fülemülék..."
Ez a Buda legelső ismert szöveg, amely hírt ad Buda kávéházairól. Költők és bölcsek társasága gyönyörködtet bennük? Igen ám, de török költőké. A borivó magyarok ugyanis a kávét olyannyira az ellenség undorító italának tartják, hogy még a gondolatával sem igen barátkoznak.
A régi európai kávéházakat három típusba sorolhatjuk: a török a kávéhoz a dohány – és a kábítószerek – élvezetét kapcsolta, vagyis egyben "pipásház" volt; az olasz típust a különféle szerencsejátékok jelenléte fémjelezte, ez a "játékosház"; a német típus pedig békés társalgásra, újságolvasásra adott lehetőséget: "beszélgetőház".
A kultúrák útkereszteződésében fekvő Magyarországon kezdettől mindhárom funkció ötvöződött. Ha véletlen is, de jellemző hogy az első négy ismert pesti kávés a 18. század elején a szerb Cavesieder Blasius, az olasz Francesco Bellieno, illetve a német Johann Starkh és Franz Reschfellner volt.
Sajnos erről az időszakról egyetlen képi ábrázolás sem maradt fenn, de a 19. századból már igen. S minden kép, minden leírás arról tanúskodik, hogy e régi pest-budai kávéházak nem sokban különböztek későbbi utódaiktól.
A pesti kávéház közönsége kezdettől meghökkentően vegyes képet mutat. Robert Townson angol utazó megfigyelése szerint 1793-ban
"ennek a városnak több jó kávéháza van, de azt hiszem, avval, amelyik a hajóhíddal szemben áll, egész Európában nem mérkőzhetik egy sem. [...] És ide, a kontinens szokásainak megfelelően minden rangú ember és mindkét nem eljöhet, s a fodrász púderes kabátjában, meg az öreg kofaasszony is eljön, hogy kávéját elfogyassza, vagy likőrjét megigya, akárcsak a grófok vagy a bárók."
Voltak persze elegáns és drága helyek, s voltak ócska, kopott berendezésű kis üzletek, de akinek volt annyi pénze – vagy, ami nem kevésbé fontos, annyi hitele –, amennyi egy kávéhoz kellett, azt sehonnan nem tessékelték ki. Ha ismerte a kávést, a pincért vagy valamelyik törzsvendéget, beülhetett úgy is, ha egy vasa se volt. Elolvasta a lapokat, ivott két pohár vizet, aztán – maradt még egy kicsit. Hiszen ingyen volt a fűtés, a világítás, a beszélgetés…
Bizonyos rendszert vitt a kávéházak életébe, hogy a nap különböző időszakaiban más és más vendégkör lepte el az asztalokat. Kosztolányi Dezső 1914-ben a következő tréfás "órarendet" állapítja meg:
"Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig)."
Makacs tévhit, hogy a kávéház elsősorban a férfiak birodalma volt. Szó sincs róla! A századfordulón a férfiak éppen azért kezdenek dühödt támadásba a kávéházba csapatostól járó asszonyok és a körülöttük rohangáló gyerekek ellen, mert már nem férnek el tőlük, és zavarják a "komoly" beszélgetéseket.
1906-ban nagy szenzációt keltett Budapesten, hogy a New York kávéházban született egy gyerek. (A bába Mari néni, a "toalett-őrangyal" volt.)
S ha meghalt egy törzsvendég? A kávéházra kitűzték a fekete zászlót, sőt arra is akadt példa, hogy a családtalan öregúrnak törzsasztala márványlapjából készíttettek sírkövet a kávéház költségén, vagy magát a kávést temették üzlete egyik márványasztalának oltalmába.
Magyarországon az írók, költők a 18. században – csakúgy, mint Európában mindenütt – még főként szalonokban találkoztak egymással és olvasóikkal, mecénásaikkal. Az irodalom polgárosodása, demokratizálódása a 19. században kezdődik. A kiadók, a nyomdák a nagy városokban működnek, ezért az írók is elhagyják a vidéki kúriákat.
A szépirodalom képviselőinek körében egyre többen kénytelenek írásból megélni – ez természetesen kevesek számára biztosít magas vagy legalább közepes életszínvonalat. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a rohamtempóban növekvő kereskedővárosban, Pesten a ház- és lakásépítés már a 19. század közepén sem tud lépést tartani a lakosság számának szaporodásával.
A szűkös, nehezen és drágán fűthető, világítható lakásokkal szemben mi lehetne vonzóbb, mint a tágas, meleg és fényűzően világított kávéház, ahol ráadásul ingyen lehet újságot olvasni, beszélgetni, politizálni, s a jó társaság mellett sokféle játék is kínálkozik? A reformkor és az 1848-as magyar polgári forradalom legnevesebb íróinak, költőinek a belvárosi Pilvax kávéház volt a törzshelye.
Az első olyan magyar irodalmi lap, amelyet főszerkesztője szerint is "kávéházban írtak és kávéházban olvastak", A Hét címet viselte. 1890-től 1924-ig jelent meg, az új szellemű polgári olvasóközönség – köztük a női olvasók – ízléséhez igazodva, ám ugyanakkor azt az ízlést hatékonyan alakítva, fejlesztve is. A Hét nagy figyelmet fordított a kortárs nyugat-európai, elsősorban francia irodalomra. Új műfajokat honosított meg, a politikai kérdéseket is elegáns társasági modorban tárgyalta. Kitűnő kritikákat közölt könyvekről, képzőművészeti kiállításokról, a zenei élet eseményeiről.
Az 1890-es évektől szerzői közé tartozott Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Molnár Ferenc, valamivel később pedig Ady Endre, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Lukács György, Móricz Zsigmond is. A lap jelentősége akkor hagyott alább, amikor 1906-ban megjelent minden idők legfontosabb magyar irodalmi folyóirata, a Nyugat. A Hét kávéházi törzsasztala évtizedekig az egyetem, egy nagy kiadóvállalat és az Egyetemi Könyvtár tőszomszédságában, a belvárosi Centrál kávéházban működött. Ez a kávéház néhány éve újra kinyitott, szeretettel őrzi hajdani híres vendégei emlékét
Az 1908-ban alapított folyóirat forradalmasította a magyar irodalmat. Nevében is jelezte, honnan veszi a példát, ám szerkesztőinek sikerült ötvözni az európai irodalom hagyományait és legújabb irányzatait a magyar hagyományokkal és törekvésekkel.
A lap szerkesztői közül Ignotus és Osvát Ernő játszotta a legnagyobb szerepet, a munkatársak közül pedig olyan nagyságokat említhetünk, mint Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes vagy Füst Milán. A Nyugatot alapító fiatalok első törzshelye a Centrál volt, ám talán még jelentősebb szerkesztőségi asztaluk működött a világ – de legalábbis Budapest – legszebb kávéházában, a hamarosan eredeti szépségében újranyíló New Yorkban.
A Harsányi testvérek, akik a kávéházat a 20. század első másfél évtizedében vezették, szeretettel kényeztették az irodalom jeleseit. Nemcsak hogy bőkezűen hiteleztek nekik, de bevezették a kedvükért az "írótálat", amelyen – fillérekért – bőséges adag sonka, felvágott és sajt tornyosult, és számolatlanul járt hozzá a zsömle. Az írók kiváltságai közé tartozott az is, hogy ingyen kapták a hosszú, keskeny kéziratpapírt, az úgynevezett "kutyanyelvet" és a tintát is – ez utóbbit csak addig, amíg az egyik heves ifjú titán a hölgyterem sárga selyemdíványára nem borított egy teli üveggel. Ez után át kellett térniük a ceruzára…
A századelő egyik leghíresebb operett-slágerében könyörög a férj egy kis kimenőért, s tervezi, mit kezd majd a szabadsággal: "az egyik kocsmából a másik kocsmába, törzskávéházamból zenés kávéházba…" A New Yorkba sok zeneszerző is járt, elsősorban persze a könnyű műfaj képviselői az elképesztően termékeny Zerkovitz Bélától és a magyar jazz úttörőjétől, Weiner Istvántól a híres operett-szerzőig, Kálmán Imréig. Ez utóbbinak egy ízben még a bölcs és türelmes főpincért, a nagy bajuszú Reisz Gyulát is sikerült meghökkentenie, fizetés helyett ugyanis teli torokból elénekelte neki a készülő darab slágerét: "Adj egy édes csókot, drága kis baba!"
A kávéházak egy részében minden nap, de legalább hetente egyszer volt zene. A híres magyar cigányzenészek mellett az első világháborúig működtek szerb tamburazenekarok és kétes erkölcsű, de a férfiközönség szemében igen vonzó női zenekarok is. A cigányzenekarok azért arattak elsöprő és végleges győzelmet a konkurencia fölött, mert a népdalok és népszerű műdalok mellett már a bemutató napján tudták a legújabb opera vagy operett slágereit, de játszottak indulókat, keringőket, polkákat, sőt – már a századfordulótól kezdődően! – jazzt is, egyszóval mindent, a hangfelvételek tanúsága szerint kitűnően. Külön műfajt jelentett a szintén "mindentudó" kávéházi zongorista: sok fiatal tehetség kezdte így a pályafutását, például a neves filmzene-komponista Brodszky Miklós a New York bárjában.
Természetesen a festőknek, szobrászoknak is megvoltak a maguk kedvenc törzshelyei. A legfontosabb művészkávéház a század elején a Baross és az Abbazia, majd ez után a Japán volt. A művészek átköltözését mulatságos affér előzte meg: mivel rendszeresen kivagdosták a képmellékleteket a méregdrága külföldi művészeti folyóiratokból, amelyeket a derék kávés éppen az ő kedvükért járatott, Steuer Gyula mérgében bélyegzőt csináltatott, és minden veszélyben forgó újságoldalra rápecsételte: "ezt a képet az Abbazia kávéházból loptam". A művészek néhány nap múlva fehér festékkel, öles betűkkel fölírták a kávéház épületére (az ötemeletes bérház Steuer Gyula tulajdonában volt), hogy "ezt a házat a kávéház drága áraiból loptam!" – és áttették székhelyüket egy sarokkal arrébb, a Japán kávéházba.
A Japán kávésa, Kraszner Menyhért nagy műpártoló volt: szívesen vette, ha az állandó pénzzavarral küzdő festők képpel fizettek, sőt minden tanévben ingyenes étkezést biztosított a Képzőművészeti Főiskola egy-egy szegény sorsú diákjának. Ő vezette be a "javító kávé" és a "javító tej" intézményét is: addig lehetett próbálni "kikeverni" a kávé kívánt színét, míg dupla adag nem kerekedett – ugyanazért az árért.
A márványasztalokon számtalan rajz, vázlat, karikatúra született, ám ezeket a pincérek vagy a takarítók reggelre kíméletlenül lesikálták. Kivételképpen megmaradt egy asztal a New Yorkból, író vendégek portréival, amelyet a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őriz féltett kincsként.
/A cikkeket a kávé története c. honlapról ollóztam ki/
Itt rendelhetsz:http://www.bazsoka.dxn.hu/termekek
Hallott már olyan esetről, hogy valaki elfelejtette meginni a reggeli kávéját?
A DXN részéről egy óriási ötlet volt, hogy egy olyan napi fogyasztási (élvezeti) cikkhez keverte hozzá a szervezetünk számára oly fontos alkotóelemeket tartalmazó ganoderma gombát, mely biztosan nem fog kimaradni a mindennapi életünkből.
A gyógynövények királya: a ganoderma-gomba, magyarul: taplógomba.
Tudományos kutatások és kísérletek minden szempontból megerősítették a ganoderma pozitív hatásait, különös tekintettel vértisztító hatására:javítja a vérkeringést és a sejtek minőségét. Lehetővé teszi, hogy belsőszerveink rendeltetésszerűen működjenek, javítja a gyenge fizikai állapotot és erősíti az immunrendszert. Bizonyítottan hatékony olyan betegségek kezelésében, melyeknek kiváltó oka a rossz vérkeringés. Segít az egészség és az egészséges megjelenés megőrzésében
Különösen hangozhat, hogy a ganoderma kétirányú hatással rendelkezik, azaz emelheti és csökkentheti is a vérnyomást. Mivel a ganoderma harmonizálja a szervezet funkcióit, fokozza annak természetes öngyógyító képességét,erősítheti az immunrendszert.
Az, hogy az egészségünket védi, megőrzi TÉNY! Ez nem vita kérdése.
Nézzük a másik oldalát: az üzleti részt.
Keress egy olyan terméket, amit minden nap fogyasztasz és beszélj róla másoknak is, mint eddig, amikor semmi anyagi érdekeltséged nem fűződött hozzá! Ilyen egyszerű! Semmi több! Csak kávézz másokkal!
Két jó hírem van:
Nem kell tovább keresned, megtaláltad ezt a terméket: a ganodermás kávét!
Te is meg tudod csinálni!
Ez azt jelenti, hogy a DXN mindent egy kézben tart, jövedelmünket teljesítésünktől függően a központtól kapjuk, tehát mindenkinek érdeke, hogy a másiknak sikere legyen, mert csakis így nő a jövedelme minden egyes tagnak.
A DXN, malajziai központjából irányítva sikeresen megvalósítja a "One Dragon", "One World One Market" and "One Mind" koncepciót. A DXN a gomba termesztésétől, feldolgozástól, egészen a fogyasztók felé irányuló marketing tevékenységig a teljes folyamatot felügyeli. A DXN világszínvonalú vezetési rendszere, kutatási és fejlesztési tevékenysége és csúcsminőségű termékei garantálják a DXN vállalat és munkatársainak sikerességét. A DXN a világ direkt értékesítő vállalatai közül az előkelő 40. helyet foglalja el, amellyel Malajziában, e kategóriában az elsőnek számít.
Szeretem a kávét, szeretem a DXN-t, mert egy nagy család vagyunk, jó értelemben vett nagy család: a világ minden részén van családtagunk, akik egymásért dolgoznak és örülnek egymás sikerének.
Az ajtó előtted is nyitva, csak be kell lépni rajta. Szívesen várunk mindenkit, aki képes hinni bennünk, a termékeinkben és főleg képes hinni saját magában.
Egyre többet gondolok a régi meghitt, családdal együtt töltött időkre. Valószínűleg azért, mert már benne vagyok a korban. Kevesebb van előttem, mint mögöttem. Sokszor gondolok arra, hogy a régi időkben jobban figyeltünk egymásra, többet segítettünk egymáson, nyítottabbak voltunk mások szenvedéseire, bajaira.
Ma az emberek elidegenedtek egymástól. Sajnos. Nem hisznek már lassan saját magukban sem. És ez nagyon elszomorít.
Sokat gondolkodom azon is, miért nem mernek az emberek gondoskodni saját magukról, miért csak az államtól várják a segítséget, miért gondolják azt, hogy csak külső segítséggel tudják megoldani problémáikat?
Nekem szerencsém volt a nagyszüleimmel. Nagyon sok megpróbáltatáson mentek keresztül, de sohasem adták fel. Ha tizszer földre kerültek, tizszer álltak fel. Saját erőből! És én ezt tanultam meg tőlük. Nem hagytak vagyont rám, de az erejükből, hitükből ennyi év távlatából is tudok táplálkozni. Most mi is a családdal nagyon padlóra kerültünk, de nem adom fel, mindig van kiút minden bajból. És talán az én gyerekeim, unokáim is fognak ebből tanulni.
Ha nem adom fel, akkor utamba kerül valami, amibe belekapaszkodva ki tudok kecmeregni a gondokból, csak fel kell ismerni a lehetőséget. Nekünk ilyen lehetőség a ganodermás kávé. Egyrészt védi, óvja egészségünket, másfelől belátható időn belűl újra anyagi biztonságban leszünk. És ez már nincs is olyan messze.
Tudom, sokan elitélik az MLM rendszert, a termék-forgalmazást, mert az nem rendes munka. Pedig gondoljatok csak bele. Mi történik, ha elkezdtek dolgozni egy MLM rendszerben?
A saját vállalkozásodat indítod be. Először csak a család, majd kiszélesedik a kör az ismerősökre, barátokra, idegenekre. Ez nem megy egyik-napról a másikra, de kitartással, türelemmel mindent el lehet érni. Ezt vallom még most 72 évesen is.
Nos, ha elindítasz egy vállalkozást ahhoz anyagi háttér is kell, be kell fektetni. Általában több százezer forintra lenne szükséged. Ezt én megoldottam egyszeri 5.000,-Ft regisztrációs díj befizetésével. Cserébe kaptam egy lehetőséget, hogy kialakítsam saját vállalkozásomat úgy, hogy nem kell vállalkozói engedély, nem kell könyvelő, mert mindent a DXN intéz. Nekem csak fogyasztani kell, megismertetni másokkal is a termékeket és építeni saját hálózatomat, akikért felelősséget vállaltam abban a pillanatban, hogy regisztráltak hozzám. Ez azt jelenti, hogy innentől kezdve meg kell tanítanom őket is mit és hogyan tegyenek. Ehhez minden segítséget megkapunk a vállalattól.
Gondolj bele, ha más téren kezdesz el egy vállalkozást, mindent magadnak kell fedezned, mindenre magadnak kell rájönnöd, magadnak kell kitapasztalni: mi jó és mi rossz. Nos itt mindent készen kapunk, csak élni kell a lehetőséggel.
Sokan azzal utasítanak vissza, majd ha milliókat keresel, akkor keress fel újra! Igen ám, de akkora Ő már elvesztegetett értékes hónapokat, éveket. És jó esetben azt fogja mondani: szerencséd volt! Pedig ez nem szerencse, hanem a belefektetett munka minősége, mennyisége.
Ébresztő Drága Ember Társaim! Vegyétek már észre elkezdődött az Öngondoskodás korszaka! Csak magunkra számíthatunk, csak a saját erőnkre, tudásunkra, kitartásunkra. És ezt azért mondom, mert ha regisztrálsz hozzám és Hozzád is regisztrálnak, akkor azokért már neked is felelősséget kell vállalni. Igaz, hogy ez megosztott felelősség lesz, amig saját lábadon is meg tudsz majd állni, de mégis csak felelősséget kell vállalnod!
Hát ezért nem mernek az emberek belekezdeni egy MLM rendszerbe, inkább mondják, hogy csalás az egész és szép kényelmesen mennek a nyomor felé.
Az 1550-es években nyíltak Isztambulban az első kávéházak, ahova azért jártak a férfiak, hogy kiszabaduljanak az otthoni zárt világból. Bár a szultánok többször megpróbálták bezáratni ezeket, a hatalom nem engedte a vámból befolyó hatalmas összegek miatt.
Európába a 17. században érkezett el a kávézás szokása. Az első Velencében nyílt 1624-ben La Bottega del Caffe néven.
1632-ben Párizsban, kicsivel előbb Londonban is, majd Hollandiában, Németországban és Magyarországon is.
Franciaország:
Marseilles kikötőjébe az első kávészállítmány 1644-ben érkezett. A város első kávéháza 1671-ben nyílt. Ugyanakkor 1669-ben Párizsba a török követ ajándékoz kávét a Napkirálynak. Az arisztokrácia hamar rászokik az új italra. Francia kastélyokban ez időben gyakran rendeznek kávédélutánokat.
1672-ben Blaise Pascal nyitja Párizs első kávéházát. Az ő nevéhez talán azért fűződik az első francia kávés címe, mivel a korábbi években a Saint Germain-i piacon már árulta a kávét.
De Franciaország leghíresebb kávéháza mégiscsak a Procope lett. Nevét olasz alapítójáról Francisco Procopio dei Coltelli-ről kapta. A kávéház a felvilágosodás korában vált híressé, amikor törzsvendégei között volt Rousseau és Voltaire. Ebben az időben kezdtek nagy mennyiségben kávét fogyasztani a párizsi polgárok.
A nagy forradalom után egymás után nyíltak a kávézók, kávéházak, köztük a Café de la Paix, ahová a leghíresebb művészek jártak, a Café de Regence, ami a sakkozók törzshelye volt, és a mindmáig működő Café de Flore.
Olaszország - Itália
Itália első kávéházai Velencében nyíltak. Az 1600-as években Európába először a Velencei Köztársaság révén érkeztek babkávé szállítmányok a Közel-Keletről. 1645-ben nyílt meg az első olasz kávéház. Ekkor leggyakrabban még mozgó árusoktól lehetett vásárolni a kávét.
Ekkoriban kerültek a gyarmatokról Európába a kakaó, a citrusfélék, az addig ismeretlen fűszerek. Az olasz kávéházakban a kávé mellett nagy szerepe volt az ezekből készített új italoknak: forró csokoládé, limonádé, narancsszörp.
1720-ban nyílik meg a Café Florian a Szent Márk téren. Árkádos kialakítása példaként szolgált sok későbbi kávéház kialakításakor. Ebbe a kávéházba engedtek be elsőként nőket is.
Rómában nyílt meg a Itália talán legismertebb kávéháza a Café Greco 1760-ban, mely azóta is folyamatosan üzemel. Az évszázadok folyamán megfordult itt Liszt Ferenc, Goethe, Gogol, Twain, Rossini, Wagner, Berlioz, Mendelessohn, Bizet, Byron…
A Porta del Popolo felől érkező zarándokok és utazók áradata mind elhaladt a Greco mellett, ennek is köszönheti világhírű ismertségét.
A budapesti Centrál fénykorábban az Antico Cafe Greco testvérkávéháza volt. Az olaszok nagy szeretettel fogadták a magyar cigányzenekarokat.
Az espresso technológia megjelenése után új korszak kezdődött Olaszország és a világ kávékultúrájában. Kis kávébárok, eszpresszók nyíltak nagyon nagy számban kiszorítva a kisebb, gyengébb kávéházakat. A nagynevű, patinás kávéházak ezeket a változásokat átvészelték.
Nagy Brittania
Elsőként 1637-ben egy török vitt kávét Oxfordba és a kávézás szokását hamar kedveltté tette a tanárok és a diákok körében. Ők alakították ki az Oxford Cafe Clubot. Az első kávéházat, az Angel-t, egy Jákob nevű zsidó alapította.
Londonban 1652-ben egy görög alapította az első kávézót és a városban a kávéházak hamar elterjedtek, népszerűvé váltak. Itt születtek az első biztosítótársaságok, valamint a tőzsde.
A kávéházakban egy penny belépőt szedtek, ezért a csekély összegért az ember művészek, költők, politikusok, gondolkodók társaságát élvezhette. Ezért hívták a kávéházat "filléres egyetem", angolul "penny university"-nek.
A kávéházak virágzásának az vetett véget, hogy II. Károly bezáratta a kávéházakat. Ez a tiltás csak rövid ideig tartott, mint minden országban, itt is kibontakozott a kávé támogatóinak és ellenzőinek a harca. Angliában a sörgyártók féltek az új versenytárstól. Az 1700-as évek elején a kávéházakban is elkezdtek alkoholt árusítani, az alacsonyabb néprétegek ekkor váltak a helyek rendszeres látogatóivá. A főúri közösség pedig ekkortájt vonult vissza zártkörű klubjaiba.
Ezzel párhuzamosan a Brit Kelet Indiai Társaság kávékereskedelmi tevékenységét teakereskedelemre váltotta. A kávékultúra Angliában csak a 20. század második felében, a kávébárok és az espresso korában kapott újra erőre.
Ausztria - Bécs
A bécsi legendárium szerint az első kávéházat a lengyel származású Franz Kolschitzky nyitotta meg rögtön Bécs ostroma után. Mások szerint az örmény kereskedőké az elsőség. Mindenesetre abban nagy az egyetértés, hogy nem egy tős-gyökeres osztrák csapott az asztalra: "már pedig én itt kapucínert fogok főzni".
A bécsi kávéházakban jelentek meg először a márvány asztalok, thonet székek, fa újságtartók, az akkori modern kávéház elengedhetetlen alkatrészei. Ezeket az újításokat később fokozatosan mások is átvették világszerte.
Ahogy az igények növekedtek, új szórakozási formák jelentek meg a kávéházakban. Ilyen volt a sakk, a dominó, egyes kártyajátékok, és 1706-ban megjelent a biliárd is. egyes leírások szerint hangversenyeket is tartottak kávéházakban.
Ebben az időben még kizárólag férfiak látogatták a kávéházakat. A 18. század végén a hölgyek számára külön kávéházakat, illetve kávéházi szalonokat rendeztek be, melyeket férfiak nem látogathattak.
Bécs, az Osztrák Magyar monarchia fővárosa példaképpen szolgált Buda, Pest, Prága, Pozsony és a kisebb városok számára is. Ismert bécsi kávéházak, mint a Café Sperl és a Griensteidl művészek és politikusok kedvelt találkozóhelyeivé váltak.
Németország
Nézzük meg Európa térképét. Ahogy a mediterrán világ központja a Földközi-tenger, úgy az északi régió központjában az Északi-tenger áll. Természetesen ahogy Észak és Dél szemben áll, úgy áll szemben e két térség is. A Földközi-tenger éltet, táplál, hajózási útvonal, kultúrákat és civilizációkat teremtő anyag, a szerelem istennőjének szülője. Az Északi-tenger fenyegető, hideg, a folyamatos veszélyt és érinthetetlen végtelenséget testesíti meg.
Az ittlévő országok folyamatos harcban vannak a természeti erőkkel. Az energia, a meleg itt életet jelent. Ebben a kultúrkörben, Németországtól Norvégiáig, sőt, a Balti-államokig, a kávé nemcsak élénkítő (bár az álmosító skandináv éjszakák alatt az is), de forró, melegítő ital. A skandináv országok egy főre jutó kávéfogyasztása a legmagasabb, és a terület kávé iránti szenvedélyét jelzi, hogy a barista-világbajnokságokon egymás után hozzák el a svéd, dán vagy izlandi versenyzők az érmeket.
A kávézás élménye
Az angol ötórai teázás szokásához hasonlóan alakult ki a német kultúrkörben a "Kaffeekuchen"-nek nevezett délutáni uzsonna mely az 1700-as években lassan intézménnyé vált. A városiasodás teremtette meg a lehetőségét és a polgári életmódból fakadó szabadidő a szükségletét egy újabb, délutáni (a hosszú téli estéket is tagoló) étkezés beiktatására a napi ritmusba. Az uzsonnaidőben, azaz a munkaidő után való társas összejöveteleknek manapság is fontos szerepe van a nyugati kultúrkörben, gondoljunk az "after work" partikra, találkozókra.
A kávéital-készítés technológiája
A karlsbadi kávéfőzési technológia elterjedésének előfeltétele volt, hogy Meissenben, 1710-ben, Európában először gyártottak porcelánt. Ezáltal megszűnt a porcelán-függősség Kínától, így lehetőség nyílt a forrázásos technológia gyors elterjedésére Európa szerte.
A kávéital érzékszervi jellemzői
Ennek a forrázásnak az eredménye a török kávénál sokkal könnyebb, szűrt, áttetsző, "teaszerű" ital. Ideális kísérője a délutáni szendvics-, sütemény-fogyasztásnak. A kávé hosszú és híg. Az európai ízlésnek sokkal megfelelőbb ez a jól átlátható, nem zaccos, "tiszta" ital.
És most a jelen: német kutatók szerint igenis "csodaital" a kávé.
A kávé növeli a szellemi és fizikai teljesítőképességet, csökkenti a cukorbetegség, az Alzheimer-kór, a máj- és a méhrák kockázatát, enyhíti a fejfájást, az asztmások számára pedig megkönnyíti a lélegzést - világítottak rá.
A kávé az egyik legkedveltebb ital több mint ezer éve. Élénkítő, a koncentrációt növelő hatásából naponta szerte a világon százmilliók profitálnak, egy német állampolgár évente átlagosan 150 liter kávét iszik meg.
Pedig - mint arra a Die Welt című napilap tudományos rovatában emlékeztetett - sokáig az volt a meggyőződés, hogy a kávé egészségtelen. A monda szerint ennek egyik legfőbb szószólója III. Gusztáv svéd király volt, aki 1771 és 1792 között volt trónon. A király meg volt győződve arról, hogy a kávé mérgező. Ennek alátámasztására pedig két halálra ítélt fogollyal sajátos kísérletet rendelt el. Az egyiknek naponta kávét kellett innia, míg a másik teát kapott.
Mindezzel III. Gusztáv azt akarta bizonyítani, hogy a kávé jóval gyorsabban öl, mint a tea. A várható eredményt nap mint nap két orvosnak kellett dokumentálnia. A krónika szerint azonban az orvosok az évek során elhunytak, a két halálra ítélt még a királyt is túlélte, míg végül közülük elsőként - 83 éves korában - a "teázó" halt meg. Hogy a kávéra ítélt még meddig élt, az nem ismert.
A bajorországi Ismaning Táplálkozástudományi Intézetének legújabb kutatásai azonban egyértelműen bizonyították a néhai svéd király - és követői - nézeteinek helytelenségét. A vizsgálatok egyebek között arra derítettek fényt, hogy a kávé fogyasztása jelentős mértékben csökkenti a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Az adatok szerint aki naponta három-négy csésze kávét iszik, annál az említett kockázat 25 százalékkal kisebb. Ez a hatás akkor is fennáll, ha koffeinmentes kávéról van szó.
Nemrégiben bebizonyították, hogy a feketeleves kifejezetten egészséges.
Lehet nélküle élni, de minek - mondják a nagy kávézók.
Ezt a mondást vette figyelembe Dr.Jin malaysiai kutató, aki beletette ebbe a mindenki által kedvelt italba a ganodermát, hogy az emberek ne felejtsék szervezetüknek megadni az egészségükhöz szükséges energiát.
GANODERMA (LINGZHI)
Egy csodálatos gyógynövény
A kínaiak évezredek óta kiemelkedő minőségű „gyógynövényként” tekintenek a ganodermára. Ez az úgynevezett első „gyógyszer”, amely még hosszú távon történő fogyasztás esetén sem okoz semmilyen mellékhatást. Javítja az állóképességet, fokozza a szervezet öngyógyító képességét, segít abban, hogy megőrizzük egészségünket, és hosszú életet élhessünk.
A ganoderma képes a kiegyensúlyozatlan szervezet megváltoztatására, és egészségessé teszi azt. Nincs eltérés az emberi fajok között, legyen az ősi vagy modern. A ganoderma minden esetben ugyanazzal a hatással bír. Emberek a világ minden részéről azonos eredményeket tapasztalhatnak.
Valóban igaz, hogy a ganoderma a modern betegségek ellenszere, és „univerzális orvosság” minden betegségre?
Yukio Naoi, Kiotói Egyetem Élelmiszeripari Tudományos Kutatóintézet
„A ganoderma valóban univerzális orvosság?” Most ne a történelem során felbukkanó betegségekről beszéljünk, hanem a modern betegségekről. Hogy megtaláljuk a választ, tizenhárom éven keresztül újra és újra megvizsgáltuk a hatásait. Kielégítő eredményeket kaptunk.
Az első kérdés az, hogy a ganoderma minden betegség esetén hatásos lehet-e. A válaszunk: „igen”, mert képes arra, hogy karbantartsa a modern ember egészségét. Egy kevésbé egészséges ember számára a ganoderma az emberi test leggyengébb, legerőtlenebb részére is hatással van. Egy beteg ember esetében gyökerénél ragadja meg a problémát, és lehetővé teszi a felépülést
Ha egy beteg szervezete különösen jól reagál a ganodermára, az olyan, mintha egy szabadalmaztatott gyógyszer a maximális hatást váltaná ki. Tény, hogy eddig senkinél nem tapasztaltak olyat, hogy negatív hatással lett volna a páciensre vagy esetleg elégtelen eredményt nyújtott volna.
Makacs tévhit, hogy a kávéház elsősorban a férfiak birodalma volt. Szó sincs róla! A századfordulón a férfiak éppen azért kezdenek dühödt támadásba a kávéházba csapatostól járó asszonyok és a körülöttük rohangáló gyerekek ellen, mert már nem férnek el tőlük, és zavarják a "komoly" beszélgetéseket.
1906-ban nagy szenzációt keltett Budapesten, hogy a New York kávéházban született egy gyerek. (A bába Mari néni, a "toalett-őrangyal" volt.)
S ha meghalt egy törzsvendég? A kávéházra kitűzték a fekete zászlót, sőt arra is akadt példa, hogy a családtalan öregúrnak törzsasztala márványlapjából készíttettek sírkövet a kávéház költségén, vagy magát a kávést temették üzlete egyik márványasztalának oltalmába.
Milyen kávékat is iszunk, ittunk?
Bécsi kávé:
Az eredeti osztrák kávék alapja a közepesre pörkölt kávéból (bécsi pörkölés), hagyományos (nem gőzzel működő) kávéfőzőben főtt kávé. A kézi pörkölés idő- és emberigényes ceremóniája, a kávékészítés lassúbb, megfontoltabb módja, a kávék kikészítésének és felszolgálásának szertartásossága itt szétválaszthatatlan egységgé alkotta.
Német kávézás:
Az angol ötórai teázás szokásához hasonlóan alakult ki a német kultúrkörben a "Kaffeekuchen"-nek nevezett délutáni uzsonna mely az 1700-as években lassan intézménnyé vált. A városiasodás teremtette meg a lehetőségét és a polgári életmódból fakadó szabadidő a szükségletét egy újabb, délutáni (a hosszú téli estéket is tagoló) étkezés beiktatására a napi ritmusba. Az uzsonnaidőben, azaz a munkaidő után való társas összejöveteleknek manapság is fontos szerepe van a nyugati kultúrkörben, gondoljunk az "after work" partikra, találkozókra.
Olasz kávéiskola:
A mediterrán éghajlat kávéja alapvetően sűrű, erős és rövid. Délen az ember megpróbál aktív maradni - a tűző nap, a 40°C, a lassan mozgó városi levegő ellenére. Az itteni kávé ébreszt és ébren tart. De igaz ez a török kávéra is. Mitől különleges mégis az olasz kávéiskola? Attól, hogy az olaszok a professzionális kávégépek kialakításában, fejlesztésében és a kávéital-sztenderdek kialakításában meghatározó szerepet játszottak.
Amerika:
A 90-es évek elején, a kávé világpiaci árának csökkenésével egyidőben, az amerikai kávépiacot ősrobbanásszerű jelenség rázta meg. Ebben az időszakban jelent meg az Egyesült Államokban egy újfajta tömeges igény az erősen minőségorientált, szofisztikált vendéglátás iránt
Barátnőddel ülsz a kávéházban és beszélgettek. Barátnőd kér
egy kávét, Te csak forró vízet, amibe belekevered a táskádban mindig kéznél
lévő ganodermás kávét.
Barátnőd biztos kiváncsi lesz, milyen kávét iszol, Te
elmondod neki és beszélgettek tovább. Semmi mást ne tegyél, várd meg, míg ő
hozza fel ismét a témát.
Ne feledd: türelem rózsát terem!
Más: Vendégeket fogadsz otthonodban.
Biztos megkínálod őket kávéval, de "csak" ganodermás
kávéval.
Ha rákérdeznek elmondhatod milyen kávét isztok és miért. Ne
akard rábeszélni őket, hogy ezentúl ők is ilyen kávét fogyasszanak, ha alaposan
átgondolják biztos ők fognak jelentkezni nálad.
Munkahelyeden a munkatársaid elmennek kávézni, Te csak
előveszed a ganodermás kávédat és azt iszod. Előbb-utóbb rá fognak kérdezni,
hogy milyen kávét iszol és miért?
Munkaértekezleten vagy. Ilyen értekezletek alatt biztos,
hogy van kávészünet, amikor Te ismét csak forró vizet kérsz és előveszed táskádból
a ganodermás kávét és azt iszod. Biztos lehetsz benne, hogy megkérdezik: milyen
kávét iszol és miért pont ezt.
Elmondod, de nem ajánlod fel nekik. Ők fognak jelentkezni
nálad, ha ma nem, holnap.
Ugye, nem ördöngösség, csak türelem és kitartás kell hozzá!
És ami a legfontosabb: Te csak ganodermás kávét fogyassz! Ha valaki szintén ezt
a kávét szeretné fogyasztani, annak is tudnia kell, Hogy ha elkezdi, akkor más
kávét ne igyon, mert akkor nem lesz hatása.
.A Braziliából származó kíváló minőségű arabica kávéhoz ganodermakivonatot kevernek (ezért kapható csak instant kiszerelésben) így egy olyan élvezeti cikk válik elérhetővé, amely a ganoderma gomba jótékony hatásának köszönhetően nem csak izében, hanem a szervezetre gyakorolt pozitív tulajdonságaiban is egyedi.
